A barátok mellett még két fontos személy tartja bennem a lelket és enged azzá lenni, aki valóban vagyok.
Az egyik, aki már két és fél éve része az életemnek, aki már egy hatalmas mély pontról visszarángatott... nem más, mint kutyám: Pascal. Az örök társam, akivel hihetetlenül hasonlítunk. Nővérem egyszer könnyezve is mondta, hogy ilyen kapcsolatot ember és állat között még nem látott. Pascal megérez mindent, bármi apró kis tüske van bennem, ő azt hamarabb tudja, mint én. Összhang alakult ki közöttünk és nem fog megszakadni, amíg csak élünk.
Bármikor jövök haza, bárhogyan, ő mindig boldogan fogad, mindig tudja mi a jó nekem és két gyönyörű barna szeme mindent elárul számomra.

A másik személy csupán csak három és fél ...

Azaz egy szó, már mindent elárul. Amikor elkezdtem az új naplót, pontosan a nyár kezdete előtt pár héttel, leírtam benne, hogy ez a szünet most más lesz. Számomra most ért véget, ezen a napon, mert a hétvége nekem nem számít annak. Az a két nap, az a szombat és az a vasárnap csak lóg a levegőben úgy, hogy nem is értem miért van.
Két csodálatos és tökéletes napot éltem át, mint a nyár lezárása. Olyan jó volt, hogy nyugodt szívvel adok utat a szeptembernek, az ősznek és a nehéz feladatokkal.

Tegnap előtt este két barátommal bementünk a központba, mert sajnos a röplabdázást nem tudtuk megvalósítani. Volt ott minden, nevetés, evés, hamburger, jó kedv, kávé, mászkálás, dumálás, mc donald's (igen, még most a nyáron ...

(folyton őszies hangulatú képek...)

Hat könyv. Igen, ennyivel lett gazdagabb a polcom a mai nap. Sajnos nem, nem Trónok harca és nem más egyéb kiváló alkotások (tény és való, nem írom le a kapottakat sem) hanem a tankönyveimért tekertem el ma olyan serényen.
Általában ilyenkor az történt, hogy bedobtam őket a sarokba, vagy ha már átrendeztem kicsit a szobát, akkor a helyükre, majd átkoztam az egész hadműveletet, utána pedig levittem apunak megmutatni, mert mindig érdekelte, hogy idén mit is tanulok. Most ez egy kicsit megváltozott... (lassan lehet a nyakamba rakok egy táblát stréber felirattal, bár tudom a szó jelentését, de komolyan kezdem azt érezni, hogy megbetegedtem, vagy megbolondultam) megfogtam őket és elkezdtem olvasgatni... Bizony! ...

I don't wanna go to school, I just wanna break the rules!
(Nem akarok iskolába menni, csak felrúgni a szabályokat!)

Nem tudom, hogy félelemből teszem, vagy azért, mert alap járaton ez lenne a normális, de miután rendbe tettem a szobám, a füzeteket tökéletesen kiszelektáltam érettségi szerint és fontossági sorrendbe raktam. Ezek után lementem és beszélgettem apuval, miszerint én nekem szándékomban áll, hogy angolozás után lejönnék hozzá kicsit matekozni.
Ez én vagyok? Mert most ahogy ezt a bejegyzést írom, csak kerekednek a szemeim, és úgy vélem, nem vagyok normális. Egy hét van a suliból és én már hatalmas vágyat érzek arra, hogy a tudásomat csiszolgassam. Tény, hogy ilyen hozzá állás kell érettségihez, na de akkor is. A fejemben viszont realizálódni kezdett egy lista...

Amitől a legjobban rettegek:
1. Biológia emelt szint 2. Angol nyelv vizsga ...

Tegnap este átmentem Szerelmemhez, nála aludtam. Bár előtte meg kellett szakítanom a tevékenykedéseim, mivel éppen a szülinapja utánra szerveztem félig-meddig, más részről pedig a kutyás, kiállításos ügyeim után kutattam. Címekről, helyszínekről, időpontokról és szabályzatokról olvastam főként.

A lényeg a lényeg, hogy náluk aludtam. Filmet néztünk, az előadásaikról videókat, kellemeset vacsoráztunk, majd tusolás után bealudtunk. Reggel szerencsére tudtam beszélni az anyukájával arról, hogy pontosan mi is a programom a szülinapja utáni egy hétre lévő hétvégén. (húúú de bonyolultan fogalmaztam most, de remélem érthető).
Ezek után haza jöttem, ami ilyenkor mindig kár. Náluk jól érzem magam, mindig olyan kedvesek, ...

Egy hét és költözik. Amikor vele vagyok, valahogy ez sosem jut eszembe, de miután elmegyek, akkor is csak párszor. Így, hogy egyre jobban közeledünk az adott időponthoz, így már nem is igazán vagyok ideges. Hamarosan iskola, érettségi, tehát le fogom tudni kötni magam. Ő pedig az órarendje szerint már pénteken haza tud jönni. Szuper lesz minden.
Valamelyik nap késő este a testvére (bátyja) kísért haza, mert ő nem tudott a háta miatt. Jót beszélgettünk tekerés közben és neki is volt már távkapcsolata. Tény, nem a legkönnyebb dolog a világon, de az, amit kedd óta látok, megold mindent. Nagyon figyelmes, szeret teljes mértékben és ez mindenhez elég!

A szobámban már elkezdtem pakolgatni szép lassan, hamarosan ki lesz szelektálva ...

Egy hét. Ennyit szerettem volna magamnak adni az egész nyár után, mert dolgoztam, tanultam (sokak szerint: család, nem eleget). Soha senki sem elégedett velem.
Egy hét. Ennyit szerettem volna szánni a barátomra, haverokra, barátokra, arra, hogy kikapcsoljam az agyam és ne stresszeljek. Nem fog összejönni, mert mindig az első kérdés itthon: Angoloztál már?

Ma reggel a nővérem kattant be. Közöltem vele fürdés közben (KÖZBEN!!! mert bejött), hogy átmegyek a barátomhoz, mivel anyajegyeket vettek le a hátáról így nem  tud átjönni. Mivel kérdését, ami fentebb elhangzott már: Angolozni mikor fogsz? Nem tudtam reflexből megválaszolni pontosan, ezért üvölteni kezdett mint a sakál. Hogy soha nem tanulok, még a kapcsolatomról is olyan idióta ...

Ha majd meg kell írnom az önéletrajzom és írnom kell egyebet, akkor az is bele kerül, hogy problémás (extra eset) kutyák neveléséhez és a főnök poszt kivívásához értek...

Borzalom, ami ebben a világban megy, de komolyan! Még mindig nem értem, hogy lehet az, hogy az emberek kinézet alapján választanak kutyát? Egyszerűen kell elszállni miatta az agyam! Egy kis (de szépen ápolt) kertbe vesznek egy BELGA JUHÁSZT . Teszem hozzá, aki nem ismeri, ez egy munkakutya és sok figyelmet, gondoskodást és nem utolsó sorban mozgás t igényel.
Ezek után persze elutaznak nyaralni, ez teljes mértékben normális, hiszen a sok munka mellett az ember menjen el pihenni, ezzel a világon semmi bajom. De a kutya kölyök, még csak öt hónapos és a takarítónőt ...

Kínomban már tényleg, nem tudtam egyszerűen mit csinálni. Gondoltam kis gif-ekből kirakom, pontosan mi is zajlik bennem. Ez egyfajta önszórakoztatás és kínlódás is egyben, mert még egy csomó időm van munkáig és az itthoni betervezett rengeteg feladatot könnyedén elvégeztem egy óra alatt, mert ötkor keltem. Akkor ugorjunk is neki az én őrületemnek, a különféle fázisoknak:

Első:
Körülbelül ilyen arckifejezéssel tértem vissza a vasútállomásról, mikor Szerelmemet kikísértem. Hasonló volt a fejem is... igen, ha jól emlékszem.

Második:
Küldtem neki nem is egy sms-t, hanem KETTŐT (hatalmas szám, valóban)

Harmadik:
Vártam. Lestem a telefont, hogy vajon mikor hív? Szabadidőm mint a tenger, így hát a kis készüléket mindenhova ...

Barátok, akikkel ökörködhetsz, beszélhetsz, fordulhatsz, ha baj van, sírhatsz a vállukon és támogatnak, ha igaziak és nem csak képzelt kapcsolat van közöttetek. Jelenleg négy embert tudhatok annak, és mind-mind különböző. Mindannyian mások és más problémával fordulnak hozzám, ahogy én is hozzájuk. Tudom melyikőjük, milyen témának a mestere, még is, ha baj van, akkor mind tud segíteni, még ha nem is tudna hozzászólni, mert támogat. Csak ennyi a lényeg, hogy a másik mellett áll bármikor, amikor csak kell és amikor csak neki szüksége van rá.

Ma átjöttek a barátaim, akikre számíthatok, akik mellettem vannak, bármennyire is kiakasztó a kiborulásom. Vajon mikor unnak rá az állandó nyavalygásaimra és hisztijeimre? Le kell ...

Tegnap kiírtam volna mindent magamból? Vagy az esti beszélgetés segített ennyire az egyik barátommal? Az tény, hogy miután mesélek neki a problémákról, hogy mi kattog az agyamban, azután jobb!
Nagyon rég nem aludtam ilyen jót. Mikor itt van Szerelmem, akkor az elalvás könnyebben megy, de akkor nem bírok kikelni az ágyból (két okból is, mert nem akarok és mert tényleg nem megy, fáradtnak érzem magam). De ma! Ma valami hihetetlen friss vagyok, pedig nem is feküdtem le időben, olyan hajnali egy körül, ha ágyba keveredtem. Pikk-pakk kikapcsolt az agyam és szundítottam.
Kezdek visszatérni a sulis időbeállításhoz, mert nyolcra állítottam be az órát és előtte öt perccel ébredtem fel magamtól. Kinyomtam és ki is pattantam az ágyból. Kis ...

Amikor a naplóm egy része elszabadul...
Kezd kicsúszni a lábam alól a talaj, érzem, ahogy lassan meg fog indulni, ahogy rezeg, recseg, mocorog. Valami nincs rendben, valami nem engedi, hogy megnyugodjak, hogy pihenjek és ellazuljak. A jövőbe akarok nézni akármi történjen is, de mivel ez lehetetlen, csak agyalok... mindenen!
Mi lesz, ha itt lesz az ősz... mi lesz ha másoknak lesz ismét igazuk... mi lesz, ha megint kezdődik minden rossz az elejétől, ha már nem lehetek az, aki voltam. Csak neve nincs, mindig pozitívan gondolkozó, erős, érett lány, aki megmutatja, hogy ő eléri amit akar és igen is, neki van igaza, ha célja van, azt teljesíti lépésről-lépésre.

Az a lány elveszett egy sűrű, sötét erdőben. Egyedül van, nincs mellette senki, ...

Tegnap jött haza Szerelmem Balatonról... végre! Már egy hete nem láttam Őt! Elgondolkoztam azon, hogy miként is fogom én az őszt bírni, azután a telet, majd a tavaszt, ha ez az egy hét is ennyire nehéz volt számomra. Az egyetlen reménységem az, hogy akkor nem lesz majd időm agyalni. Tanulni fogok és tanulni és tanulni... már látom a sírfeliratom:
Csaknevenincs 2014 (még a 2015-t sem élte meg) meghalt a rengeteg tanulnivalóban és az érettségi előtti stresszben. Halálának oka: agyleterhelés.
Szuper...

Éppen letusoltam tegnap és készülődtem, hogy menjünk moziba, amikor csörgött a telefonom. Szívem hívott, hogy mi jót csinálok (igen épp félmeztelenül kerestem a ruháimat), mire mondta, hogy nézzek ki az ablakon. Egyik barátjával voltak ...

Úgy néz ki, fokozni tudom az élvezeteket. Nem elég, hogy a kutyakozmetikában heti három napot bent vagyok, egy golden retrivert két alkalommal egy héten sétáltatok, a saját kutyámmal naponta foglalkozok és emellett tanulok, most képes vagyok még egy állást elfogadni.

Eddig úgy néz ki, szeptemberben várható még egy, egy szálkás szőrű tacskót kell a környékünkön sétáltatni, illetve vigyázni rá, amíg a gazdi távol van. A férfi hívását még várom, azt mondta augusztus végén keres.
Ez viszont most más! Egy hat hónapos szuka németjuhászhoz fogok járni naponta jövő hét szerdától, ha minden jól megy. Vigyázok rá, és az alapvető parancsokra tanítom. Ma csináltuk meg a kutyakozmetikában, és nagyon figyelmes kutya, fogékony. Már ...

Olyan a kutya mint a gazdája. Ma reggel nevettem ki magam. Este befontam vizesen aprókra a hajam és így nagyon göndör lett. Ahogy indultam angolra, akkor meg megláttam, hogy az én kis Pacalomnak a füle mögött ugyan olyan színű és kinézetű mint nekem. Áhh neeeem, még külsőleg sem hasonlítunk, két oroszlánjelölt.

Angol után (aminek a beszélgetős része az elején nagyon hadi lábon bicegett) elmentem Boldihoz a golden retrieverhez, megsétáltattam a nagy melegben, majd irány haza.

Apa későn jött haza így a nevezést ismét nem tudtam elintézni. Ezek után mentem Müzlihez meg a többi kis kedvenchez egy kis alvás után, ami nem volt olyan nagy szám. Egyik barátom is jött, majd onnan indultunk röplabdázni.
Negyed nyolcra értünk oda, a ...

(iiiigen, saját fotóról van szó)

A mai reggel még csak nem is súgta meg számomra, hogy ma mi vár rám, de inkább sorjában haladnék.
A szokásos mizériák apuval, komolyan mondom, már nincs kedvem sem, meg erőm sem leírni őket. Ennek örömére (mivel mindig a tanulással jön) elő sem vettem egy darab könyvet sem. Arra nem gondolt, hogy ezzel elveszi a kedvem? Hogy kínlódás lesz miatta az egész? Semmi más témája nincs tényleg! És akkor kivel beszélgessek? A mamámmal, aki folyton ugyan azokat mondja, aki... hagyjuk.
Próbáltam inkább valamivel lekötni magam, de a géptől csak nem tartottam távol a kis kezecskéim. DIY (csináld magad) dolgokat böngésztem, mire rábukkantam egy póló átszabásra, vagy mi a bigyuszra. Rögtön eszembe jutott, hogy ...

Mi az, ami abszolút le tudja rombolni a reggeled?

Mikor arra ébredsz, hogy gyomorgörcsöd van (lányok, tudjátok) és a fejedben a naptárt lapozod, pedig még volt pár napod.
Mikor ránézel az órára és kiderül, hogy nem hét óra van, hanem lassan tizenegy és megint nem sikerült korán elaludnod, csak hajnalok hajnalán. Még is úgy érzed magad, mint aki öt percre sem hunyta le a szemét.
Mikor levánszorogsz a nyúzott pizsamádban, csukott szemmel a lépcsőn, és a legközelebbi küszöbbe bevered erősen a lábad, ahogyan azt általában illik és kell.
Mikor itthon már megint csak a mamád fogad, apád sehol és még csak nem is ír egy cetlit se, hova ment. (Teszem hozzá a temetőbe, ahol már én sem jártam egy ideje és szerettem volna kimenni vele.)
...

Alkotási hajlamom van, de még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy mit is akarok. Végtére is, amíg eldöntöm, addig felhoztam magammal Ninust, a tengerimalackámat a kis kosárkájával, ami ki is van bélelve neki. Halkan szól a zene, én pedig dajkálom őt. Annyira élvezi a simogatást, hogy ő helyezkedik, miként vakargassa,, most is az oldalán fekszik kényelmesen. Olyan kis édesen el van az öreg lány, lassan már hat éves, de tökéletesen érzi magát. Kicsit talán már lassabb, mint eddig, de tökéletes az étvágya, olykor ha olyanja van, akkor futkározik akár egy nagyot a kifutójában, amit apuval csináltunk neki ketten.
Az udvarra nem igen szeretem kivinni a régi ketrecének a tetejével, mert a kutyám folyton köröz körülötte és pesztrálja. ...