Ma reggel kényelmesen ébredtem! Időben, így-úgy kialudtam magam mondhatni, de az eddigiekhez képest sokkal jobban. Kávét valahogy nem kívántam, így lent összekuporodtam, mire nővérem közölte velem, hogy megyünk jövőbeli sógorom szüleihez vendégségbe és kapjam össze magam.
Semmi, de semmi kedvem nem volt hozzá, ahogyan semelyik évben sem, de kénytelen voltam emberi alakot ölteni magamra és kevésbé fancsali fejjel menni.
Megismerkedtem jövőbeli sógorom (ikertestvérei vannak) egyik öccsének a barátnőjével, mire kiderült, nyolc évvel idősebb a fiúnál és ismerem is, hiszen az iskolánkban továbbtanulási órát tartott nekünk. Kedves hölgy, nő, csaj? Egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy ezek után, miként is kellene Őt szólítanom...

...

Gondoltam kényelmesen neki ülök az írásnak, ezért egy bögre meleg tej, két szelet bejgli és pár sajtos rúd kíséretében merészkedtem fel a szobámba, amit már tele pakoltam gyertyákkal és a párologtatóba kellemes levendula olaj került. Így sétáltam be az én kis zugomba...

Reggeltől:
Hajnali háromkor megint felkeltem, megnéztem az üzeneteimet és válaszoltam is rájuk, majd megpróbáltam visszaaludni. Sikerült is, de nyolc körül megint felébredtem, és egyik jó barátommal kezdtem el beszélgetni. Reggeli nyűgös képet is küldtünk a másiknak, mire feljött a másik kedves barátom, aki tegnap itt volt nálunk.
Ezután kikeltem a szobámból, de nem volt kedvem gonosz módon a teendőkhöz, így gondoltam hátha bírok még egy kicsit ...

A tegnapi nap elég érdekesnek bizonyult... tudtam, hogy még este le kellett volna írnom, mert már nem mindenre emlékszem kristály tisztán.
De a lényeg annyi, hogy nővéremmel csináltunk töltött káposztát. Még mindig úgy érzem, hogy semmi hasznom nincsenek abban a konyhában, azon kívül, hogy oda viszek mindent, amit kell és a forró vízből én halászom ki a káposzta leveleket. Meg mikor kérdeznek, akkor csak bólogatok körülbelül...
Ezután felmentem edzeni, de ahogy végeztem, a telefonom csörögni kezdett és egy jó barátom hívott. Igen, nagyon furcsa kimondani, Ő is egyszer azt mondta többet érez, még sem löktem el magamtól. Benne bízom.
Eljött hozzánk és elvittük együtt Pascalt sétálni, majd feljöttünk az emeletre beszélgetni, ...

Most érzem csak igazán, hogy eltűntem, megszűntem létezni. Minden, amit tettem és amit mostanság teszek, vagy éppen készülök, az nem én vagyok. Nem azaz ember, aki voltam, vagy jelen esetben éppen ír. Eltűntem. Kámforrá váltam anélkül, hogy tudtam volna róla.
A zene nem segít, csupán hallom, de érezni nem érzem.
A táncban csupán ritmus van, de semmi sem mozgat.
Az edzés monoton, fájdalommal teli, élvezhetetlen.
A barátoknak csupán segítek, még sem érzem azt, hogy jót tennék bárkinek is.

Nem kapok levegőt, még is lélegzem.
Gondolkozom, de üresség van bennem.
Ver a szívem, de nincs benne érzelem.
Élek és még is, én nem létezem.

Mivé váltam?
Létezik valóban olyan, hogy az ember csak kikapcsolja az érzéseit, hogy megnyom egy ...

Vasárnap elhatároztam, bármi is lesz, szeretnék a legjobb barátnőmmel találkozni. Már hiányzott az, hogy élőben beszélgessünk, a facebook meg általában az őrületbe tud kergetni. Félre értés ne essék, olykor hasznos, de néha a falra tudok mászni tőle.

Ezért miután elment Viki, megebédeltem, majd pihentem egy órácskát. Egyáltalán nem voltam másnapos, mondhatni alig ittam valamit az este folyamán. Korábban már rájöttem, hogy ha táncolásról van szó, akkor is tökéletesen tudom élezni magam, és vagyok annyira nyitott, hogy ez nem kell az ismerkedéshez. Mostanság kicsit meg is ijedek magamtól emiatt, hiszen régen el sem tudtam volna képzelni, hogy csak úgy smárolok valakivel (direkt nem a csókolózás kifejezést használtam, hiszen ...

Régen volt, lassan már öt éve lesz, de a felvételi előtt készítettem magamnak egy beosztást az adott tantárgyakból. Matek, magyar, német... mindháromra egyenlő időt szakítottam, és szorgosan beosztottam a hetemet a biztonság kedvéért. Persze a közben előforduló biológiára és egyéb tantárgyakra is kellett figyelnem, ezért azokat is sorra vettem a rend kedvéért. Év végén majd nem kitűnő lettem és arra a szakra, amit én választottam és egyedül készültem fel az emelt matek felvételire, oda is felvettek, pedig az önerőből volt csupán.

Ugyan ezt szeretném most is elérni. Igaz, itt a követelmény jóval magasabb, minden összetettebb, de megint csak azon múlik minden, hogy kitartóan végig rágom-e magam az egészen. Ha nem az utolsó ...

(Itt voltunk, bizony!)

A napfény városába látogattam ismét pénteken barátnőmmel, aki valószínűleg szintén a biológusi pálya felé kacsintgat.
Nagyon izgatottak voltunk mindketten a nap miatt, hiszen ez nem összkari volt, hanem külön a biológusi karnak a helyszínére mehettünk, benézhettünk a laborokba és... na de kezdem az elején.

Reggeli csodás kelés ismét megvolt, ami azt takarta, hogy rohantam mindenfelé fejvesztve, és ha este nem készítem el mindig a telefonomban a reggeli listám, akkor valamit mindig kihagyok a táskámból. Ez esetben úgy néze ki, mint aki fél percenként képtelen meglenni a szerkentyűje nélkül. Nagy nehezen sikerült kajával jól megpakolva elindulni a buszhoz, majd később kigyalogolni az állomásra.
Kicsit ...

Sokat gondolkoztam azon, hogy erről érdemes lenne-e egyáltalán bejegyzést írnom, de végül úgy döntöttem, ki kell írnom magamból.
A mai nap rosszul kezdődött azzal, hogy elaludtam, de aztán a második órára beértem időben és így volt négy órám. Figyeltem mindegyiken, igyekeztem, pedig eléggé összeesett voltam belül. Nagyon sokat kattog az agyam és ez nem jó, csak is a továbbtanulásra koncentrálok.

Ezután mentem a könyvtárba... tanulni. Másfél óra után feladtam (pedig holnap nincs is suli, mert nyílt napra megyek), bementem Köztérre, kicsit csocsóztam, pihengettem, majd barátommal mentünk az EÜ-be a szalagavató főpróbájára barátnőmnek. Jajj istenkém, olyan mesés volt, olyan gyönyörű! Nagyon szépen táncolt és öröm volt ...

Elérkezett ez a nap is, amikor barátnőm szülinapját ünnepeltük. Volt alkohol... volt sok és maradt... nem tudom mennyi maradt, de hogy rengeteg belém szorult, az biztos.
Kicsit kiütöttem magam, elengedtem, pedig mikor még oda mentem, akkor megfogadtam, hogy semmi rosszat sem csinálok. Persze mondhatni volt bennem annyi józanság, hogy tudom mit művelek és amit nem akartam, azt nem tettem, de még is...

Az este folyamán volt sok tánc, nevetés és jól éreztem magam. Végig ment este héttől hajnali négy-ötig a pörgés, egyszerűen nem is tudom, miként bírtam.
Meg volt egy pasi, huszonhat éves. Eleinte nagyon jól elbeszélgettünk. Azt hitte, a srác akivel eddig dumáltam, az a pasim, csak mert közel ültem hozzá. Ez a nyitottságom egyszer még a ...

Nyílt nap volt Szegeden!
El kellett menni, ki nem lehetett hagyni, hiszen nagyon érdekel, milyen lehet az egész.

Reggel fél hatkor keltem, alig bírtam megint csak aludni, bár most lehet hogy csak az izgalom miatt. Teljes sötétségben, de feltöltődve mentem ki a buszmegállóba. Ezek után még egy negyed órás séta várt rám a központban. Az állomás tele volt fiatalokkal, még jegyet venni is sorba kellett állnom. Két osztálytársammal és egy barátommal mentünk együtt.
A vonat tele volt, a folyosókon álltunk végig, egészen Szegedig, de a hangulat már ott is tökéletes volt. Új emberekkel ismerkedtem, beszélgettünk egy keveset, meg ment a kora reggeli punnyadás, ami olykor beszédhibának tűnik, de csak a kávé kihagyása miatt lépett fel.

...

Bevallom csúúúnya, csúnya dolgot tettem ma reggel. Elaludtam... pedig tisztában voltam azzal, mennyi az idő, de ez egyszer nem érdekelt! A hétfő és én... az egy külön téma, a mi kis kapcsolatunkba inkább nem szeretnék bele menni. Angollal kezdtünk és levélírás lett volna órán. Azért természetesen csak az óra feléről maradtam le, hogy negyven percet aludhassak még. Kényelmesen, nyugodt szívvel bebuszoztam a központba, majd onnan ki a sulihoz, ez a reggeli tortúra.
Ahogy beértem a terembe, akkor viszont valami nem stimmelt. A csoportom volt bent, de nem azzal a tanárral. Kiderült, hogy az angoltanárnő nincs is, ezért igazából semmilyen késési beírást nem kapok. Ami azt illeti, lázadtam, életemben először (nem fog el a büszkeség, kicsit ...

Ez a cím megér egy misét! Jól vagyok! Jól bizony, még hozzá annyira, hogy csak na! Megvolt az irodalmi kávéház és pozitív érzéssel távoztam. Ott volt az exem, mint egy ember a sok közül, semmi több. A köszönésen kívül több nem történt, és nem is érdekelt. Túlléptem, képes voltam rá és megtettem. De ez már nem róla szól...

Suli után rohantam haza, tusoltam, majd ahogy végeztem, összepakolva a cuccom (gondosan, véletlen kihagyva a telefont) futottam a buszhoz, hogy elérjem. Már háromra bent is voltam a pinceklubban és hülyéskedtem. Feszültség levezetés a tetőfokon, mert olyan embereke vettek körül, akiket egytől egyig szeretek és imádok! Az, hogy csak egy helységben vagyok velük, már is nagy megnyugvás volt picike kis ...

Jó kislányt játszottam ma gőz erővel. Figyeltem minden egyes tanórán kitartóan (túlságosan fárasztó amúgy, márt értem miért nem csinálom ezt olyan gyakran és hosszan), felszólaltam, kész volt a leckém, és nem utolsó sorban próbáltam nem minden második másodpercben arra gondolom, hogy mennyi unalmas hülyeséget próbálnak bele tömni a fejünkben.
A szegedi egyetem ma eljött az iskolánkban és a természettudományi kar asztalához kocogtam fakultáció után. A hölgy nagyon kedves volt, kiderült, hogy nem is kell emelt szinten érettségiznek biológiából, a ponthatár pedig jövőre nekünk 280 lesz, tehát a legalacsonyabb, mert tavalyhoz képes mindent emelnek tízzel. A nyílt napokról is érdeklődtem, ami úgy néz ki, hogy kétszer is elfogok ...

Legjobb barátnőmet idézem és teljes mértékben igaza van. Eleinte bár olyan volt ezt hallani, mintha egy kétségbe esett kiáltásról lett volna szó, de mára már megváltozott a mondanivalója... Legalább is számomra biztosan.

A tegnapi napom spontán volt. Olyan spontán-spontán, hogy az valami hihetetlen. Bármi történt, nekem jó volt (természetesen minden csak a nyelvvizsga után).
Először bementem barátnőmhöz, mert a dohányboltban dolgozik, gondoltam meglátogatom. Majd utána haza siettem kicsit takarítani, pakolgatni, meg a cuccomat összeszedni, mert ahogy végeztem, mentem Köztérre, mivel két hétig nem volt alkalmam ott tartózkodni. Nagyon hiányzott már! Ilyenkor kicsit kívülállónak is érzem magam, mert az egész környezet kicsit olyan, ...

The life is hapiness and pain. One hand it's hapiness and the other hand it's double pains. That's the formula.

1. Mindenki bele szól mindenbe, még abba is, amihez semmi, de semmi köze nincsen.
2. Nem ért senki a szép szóból, de mikor már durván mondod pár idegsejt elvesztése után, akkor Te vagy a bunkó.
3. Senki számára nem jelent semmit, hogy Te igyekszel gőz erővel. Ezt csak Te tudod, Te fogod tudni, és Te fogod érteni, milyen nehéz is ez.
4. Nem érti egy bizonyos személy, miért nem bízol benne, amikor két napja ismered. Ez még semmi, mert hatalmasat estél pofára, csalódtál egy hozzád közel állóban, majd persze ezek után az első szembe jövőben megbízol... ez nem így van.
5. Gyanús, hogy mennyire segíteni akar. Ez már sok, de nem érti a ...

Talán az egyik legrosszabb nők a világon azok, akik úgy léptek ki egy kapcsolatból, hogy közölték velük, már nem biztos abban a ,,párjuk", hogy szereti őket. Borzalmas egy természetük lehet később, amivel nagyon könnyedén bánthatnak bárkinek, aki eléjük kerül.
Ilyenkor természetesen sok agglegény úgy gondolja, ők képesek a leányzó világát megmenteni szuperman problémákkal szembe nézni, amiken valóban csak az idő segíthet. Sorban állnak, hogy majd ők lesznek a hősök, akikre most nincs is szükség. A vicc az egészben, hogy többségük nem azért akar neked segíteni, mert olyan önzetlen. Tündérmesék már nem léteznek, ebből megjöttem rég. Az önzőség pont, ami hajtja őket, mert sokuk azért pakolna össze, mert reménykedik, majd ...

Az ember tartsa be, amit ígér magának. Mert ha megszegsz egy fogadalmat, amit önmagadnak tettél, akkor másoknak miként ígérhetsz bármit is?

Így van, így gondolom, az én szavaim. Ha saját magamat átverem, akkor nincs arra garancia, hogy mással ne tegyem azt meg.
Egyre jobban érzem azt, hogy fel tudok lélegezni. Reggel a buszon még kicsit kattogott az agyam, de ahogy haladt előre a nap, egyre lazábban vettem az akadályokat és csak pár dolog miatt akadtam fent egy ici-picit.
Tanulok. Büszke vagyok magamra, kitartottam a suliban, figyeltem órákon. De amikor ez van, akkor komolyan mondom, a tanárok ellenem szövetkeznek! Most, hogy szombaton nyelvvizsga lesz, így a héten csupán négy dolgozatot szeretnének szerény személyemmel megíratni. Az angol még ...

Sok helyen olvastam, közöttük ismerőseim oldalán is, hogy szeretni veszélyes gyengeség. Mert erőtlen leszek tőle, vagy sebezhető?
Az én őszinte véleményem ezzel kapcsolatban az, hogy szeretni bátorság! Olyan nagy erő kell hozzá, ami a véletlenen, elszántságon alapulhat egyszerre. Gyenge az, aki ezt így véli, vagy már nincs benne elég erő ahhoz, hogy talpra álljon.

Az, hogy valakit szeretsz, az maga a bátorság. Hidd el nekem, mert igaz, nem volt sok szerelmem (egy az a sok), de tudom mit beszélek. Ha úgy váltok el, hogy a másik csak annyit közöl, nem miattad, hanem miattam van, vagy annyit mond csupán: Megváltoztam! Akkor Te keresheted az összes indokot, benne, magadban, az életben, a kapcsolatban, a távolságban, vagy bármiben. Egyet tudok, ...

Sose hidd el senkinek sem, hogy értékes vagy, mert akkor sebezhető vagy. Bőven elég, ha Te magad tisztában vagy (reálisan) az értékeiddel, más pedig csak becsülje meg azt, de az érzéseidet ne birtokolja.

Te vagy maga az érték, és ha oda adod magad bárkinek is, akkor ezzel visszaélhet. Mindig meg kell tartani azt a bizonyos távolságot, hogy fedezékbe vonulhass, elfuthass, vagy Te támadhass. Mint egy szarvas, akit csodálhatsz egy bizonyos távolságból, de ha közelednek felé, akkor Ő van előnyben, mert ismeri az utakat...